Chris
Nem tudta mit gondoljon. Teljesen össze volt zavarodva. Eddig egy barátja sem volt, most hirtelen kettő lány barátja is lett. A hangsúly a lány-on volt. Nem tudta, mit gondoljon a két lányról, nem tudta mennyire csak barátság a részükről, illetve az ő részéről mennyire csak barátság. Lunával első látástól jóba van, Trixit megismerte már és jóba vannak. Mindkét lánnyal sokat szoktak beszélgetni. Az egyikük a két halálfalóvezér lánya, a másikuk egy vérfarkas gyermeke. Mindketten szépek. Lunának szőke haja és mélykék szeme van. Trixinek fekete haja és sötétzöld szeme. Mintha a megtestesült világos és sötét oldal lennének. Trixi a senkiföldjén áll, nem támogatja a halálfalók eszméit [már], de nem is veti meg őket; ellenben Luna teljesen a jó oldalon áll. Trixi a halálfalók között nevelkedett, az első megtanult átkai között voltak a főbenjáró átkok. Luna a "légynek sem tudna ártani". Mindketten amellett, hogy szépek okosak is. Mindkettő lányhoz húzta a szíve, viszont mintha Lunához egy hajszálnyival közelebb állt volna. Szereti, ha megnyílnak neki az emberek, ha teljesen őszinték vele, ha megbíznak benne. Nem arról van szó, hogy Trixi nem nyílt meg neki, mert ez így nem igaz. De félt a lány tőle. Nem merte elmondani neki a problémáit, és neki ez hiányzott a barátságból. Így végül is Lunával kerültek közelebbi kapcsolatba egymással, Trixivel olyan haveri szinten megállt a dolog. 2 hétre a roxmortsi kimozdulástól számítva már mintha ezeréves barátok lettek volna Lunával. Sokat sétáltak, beszélgettek, együtt írták a házikat, szinte csak együtt lehetett látni őket. Épp egy ilyen közös leckeírós estén a könyvtár egyik asztalánál ült Lunával. Már körülbelül két órája egy szót sem szóltak egymáshoz, amikor a lány hirtelen feltett egy kérdést. Hangja kissé rekedt volt a sok hallgatástól:
-És találkoztál mostanában Trixivel?-kérdezte a lány, közben valamiért egy kicsit elpirult.-
-Aznap, amikor kiengedték a gyengélkedőről. Többször láttam ebéd közbe, meg a mágiatörténet óránk együtt van, de beszélni nem beszéltünk. Talán egyszer megkérdezte, hogy milyen lett a dolgozatom és ennyi. Miért kérdezted?
-Csak mert én is akkor beszélgettem vele utoljára. Nem gondolod, hogy képmutatónak tart minket? Mármint, hogy akkor annyira mondtuk neki, hogy milyen jó barát meg a többi, most meg nem is beszélünk vele.
-Tudod, én azt megtanultam, hogy a barátság két féltől függ. Nem csak neked kell keresned a másikat. Hidd el, ha hiányoznánk neki, keresne minket. Nem mindig nekünk kell mennünk. Neki is kell valamit tenni a barátság érdekében, ha azt várja, hogy csak mi menjünk, csak mi tegyünk bármit is szimplán érdekbarát. Az érdekbarátokkal meg nem kell foglalkozni. Tenni rájuk magasról, érted?
-Értem.- azzal visszafordult az irományához és megmérte azt.- A fenébe ez még csak negyvenöt centi. Mit írjak még a Cruciatus-átokról?
-Átolvasom, várjál.-a fiú átfutotta a leírt szöveget.- A pálcamozdulatokat szépen, pontosan leírtad, viszont nem írtál arról, hogy igazán akarni kell és csak akkor sikerül. Szerintem ha ezt kifejted, meglesz az az öt centi.
Ezután nagyon több szó nem esett közöttük. Már lassan éjfél fele járt az idő, amikor minden házi feladatukkal elkészültek és elindultak lefeküdni. Ők hagyták el utolsónak a könyvtárat, igyekeztek minél kisebb zajt csapni. Egy darabon még együtt mentek, amikor léptek zaja ütötte meg a fülüket, így a lehető leghalkabban egy szobor mögé bújtak be, viszont csak úgy fértek el, hogy a lány teste vészesen a fiúénak nyomódott. A fiú magához ölelte a lány karcsú testét, ahogy ott álltak. Luna óvatosan kilesett a szobor mögül, és Trixi arcával találta szembe magát.
-Szia!-köszönt halkan a fekete hajú lány, nyilván nem vette észre a fiút.- Hogyhogy ilyen későn még fent vagy?
-Áh, csak tanultunk Chrissel a könyvtárba és nem rég végeztünk. Tényleg veled mi újság? Régen beszélgettünk.
-Semmi érdekes. Élem a magam életét. -mondta hidegen a lány.- Összejöttetek Chrissel, hogy ennyi időt együtt vagytok?
-Nem mondanám. Szimplán barátok vagyunk.
-Örülök neki.Viszont én mentem lefeküdni, késő van. Majd még beszélünk.- azzal elsietett a lány.-
Kibontakoztak az ölelésből, és Luna kilépett a folyosóra, hogy kényelmesebben elférjenek.
-Tényleg csak barátnak tartasz?-kérdezte furcsa ürességgel maga elé bámulva a fiú.
-Háát...igen.-sóhajtott a lány. Kereste a fiúval a szemkontaktust, de a fiú még mindig maga elé bámult.- És te engem?
A fiú magához ölelte a lányt, úgy mint még soha. Mélyen a szemébe nézett, majd lassan elkezdett közeledni az arcuk egymáshoz. Óvatosan csókolta meg a lányt. Először csak kíváncsian, hisz nem tudta a lány viszonozza-e. Aztán egyre határozottabban, magabiztosabban csókolta, szinte már követelőzően. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el, amíg csókolóztak, de abban biztos volt, hogy élete leghosszabb perce/percei lehettek. A lány szemébe nézett, ami csak szeretetet és egy kis meglepődöttséget tükrözött. A lány szólalt meg először.
-Ez most akkor mi volt?- kérdezte akadozva a lány.-
-Nem értetted?
-Hogy őszinte legyek, nem.
-Akkor elmagyarázom még egyszer, de jól figyelj.-és ismét megcsókolta a lányt.-Most már világos?
-Azt hiszem ezt még vagy ezerszer kell elmagyaráznod!- nevetett rá a lány.-
Aztán megint csókolóztak. Csak rövid másodpercekre szakadt el az ajkuk egymástól, majd körülbelül tíz perc múlva a lány megkérdezte:
-Nem kéne elmennünk lefeküdni?
-Attól függ milyen értelembe gondoltad.
-Perverz.-mondta a lány lenézően.- Úgy gondoltam, hogy késő van és álmos vagyok.
-Akkor jó éjszakát.-válaszolta a fiú és még egy jóéjt-csókban összeforrtak ajkaik-
-Jó éjt. -válaszolta a lány és elindult a Griffendél klubhelyisége felé.-
A fiú sem maradt ott a folyosón, elindult Hollóhát-torony felé. Az egyik teremből, ami mellett elhaladt zokogás hallatszott, de nem igazán érdekelte. Ezen a napon, ebben a percben csak Luna számított. Csak az volt a fontos, hogy szereti a lányt és a lány is szereti őt. Most már összetartoznak és csak a halál fogja szétszakítani őket. Időközbe odaért a kilincs nélküli ajtóhoz, válaszolt a kérdésre és elment a szobájába aludni. Végtelenül boldog volt. És arra gondolt, hogy mindig együtt lesznek a lánnyal. A halálukig és még azon is túl. Éjszaka nagyon rossz álma volt, de ezt csak a lefekvés előtti gondolatának tulajdonította. Álmában Lunát látta vérbe fagyva és egy ismerős nevetést hallott maga mögül, de nem törődött vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése