-ugyan abban az időben-
Bellatrix Denem, a fekete hajú, zöld szemű lány a tó partján ült barátnői körében, amikor meglátták az új gyereket. Mert gyereknek gondolta, az biztos. -Kis 13 éves kölyök, maximum 14 lehet. Minek vesznek fel a tanév során újakat? És egyáltalán...mugli ruhába jön. Tuti, hogy nem aranyvérű. Tch.-mondta gondolatban. Közben egyik barátnője megszólalt:
-Hé, Trixi! Láttad az új srácot? Tuti valami pénzes apuci kicsi fia! Azt mondta az egyik srác, hogy Ferrarival hozták a kapuig.
-Azta. Nagyon izgis. Tuti valami véráruló kicsi fia, aki egy nagy balf.sz.-mondta kedvetlenül a lány. Kihúzta lábát a tó hűvös vízéből, pálcája segítségével megszárította majd visszahúzta a cipőjét.- Sétálok egyet egyedül.-közölte a lányokkal, majd elindult a park másik felébe.
Sokáig sétált egymagában, miközben az aranyvér-mániájáról és a fiúról gondolkodott. Egészen elbizonytalanodott magában. Ha egy félvérrel vagy egy sárvérűvel jönne össze a halott anyja és a halott apja "nevét" sértené meg. Viszont első látásra szerelmes lett a fiúba...nem hagyhatja csak így. Leült az egyik öreg tölgyfa tövébe és szinte zokogott. Nem tudta elrendezni magában az érzést, elvégre először volt szerelmes. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy fázik. Nem tudta mennyi az idő, de gondolta, hogy már közeleg a vacsoraidő. Ekkor megkondult az étkezést jelző harang és elindult a nagyterem felé. Gondolataiba merülve huppant le Melissa nevű barátnője mellé, szedett az ételből, majd nekiállt falatozni. Ekkor bukkant fel a nagyterem ajtajában a délután látott barna hajú fiú. Észrevette, hogy hollóhátas talár van rajta, majd megdöbbenésére, hogy egy szőke griffendéles ribanccal beszélget. Végig a fiú után nézett, ahogy az helyet foglalt. Egyszer csak Melissa könyökét érezte a bordái között.
-Csak nem megtetszett a mugli okoska, Trixi?-kérdezte gúnyos kacagással a lány.-
-Mi? Dehogy is! Nekem? Egy sárvérű? Ugyan már...-görcsösen felnevetett és legyintett egyet.
A másik lány ennek ellenére továbbra is vizslatva nézett barátnőjére, majd befejezte a vacsoráját. Amikor végeztek, elhagyták a nagytermet és lementek a hálókörletükbe.
Chris
A könyvtárban lezajlott jeleneteken kattogott egész hátralevő este. Tudta, hogy Luna megbízik benne, és azt is, hogy rajta kívül nem sok emberben. Meg tudta érteni a lány zárkózottságát, csak azt nem értette, hogy miért nyílt meg neki ilyen hamar. Nem tudta, hogy csak igaz barátságot, vagy mást is várhat a lánytól. Amikor a szemébe nézett; a gyönyörű, tiszta kék szempárba, látott benne félelmet, barátságosságot, szeretetet, bizonytalanságot. De nem tudta, hogy a szeretet csak baráti vagy több. Nem akart ajtóstul a házba rontani, így hát nem fogja megkérdezni a lánytól. Még nem. Ő maga tudta, hogy szimpátiát érez a lány iránt, szeretetet és talán egy kis szerelmet is. Kíváncsian várja, mit hoz a másnap. Szeretne találkozni a lánnyal a faluban. Jó érzés lenne.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyomta el az álom aznap éjjel. Érezte, sőt biztosan tudta, hogy életének előző szakasza lezárult. A Durmstrangban elszenvedett dolgok után, már csak jobb lehet. Onnan az állítólagos barátai miatt rúgták ki, mert mindig a dolgok közepében hagyták vagy szimplán ráfogták. Sok csalódás érte ott, sokat szenvedett. De már egy másik, egy jobb helyen van.
Amikor felébredt reggel már besütött az ablakon a nap. Nagyot nyújtózott, majd csendben kiment a mosdóba. Amilyen halkan csak tudott lezuhanyozott és elvégezte a szokásos reggeli dolgokat. Mikor törülközőben kilépett a fürdő ajtaján már az összes szobatársa fent volt. Így hát bajosan, de ágyához sétált (közbe vagy 3 párnát kapott különböző testrészeire) és felöltözött. Kirázta a hajából a tollpihéket majd ujjaival átfésülte a haját.
-Jó reggelt!-köszönt a többi ötödévesnek- Ki jön Roxmortsba?
Mindegyikőjük nemet bólintott, amitől kissé elszomorodott. Leslattyogott a nagyterembe, megreggelizett és a bejárati csarnokon át elhagyta a kastélyt. A parkban észrevette Lunát, így hát odament a lányhoz.
-Szép reggelt! Jössz Roxsmortsba...-majd halkan hozzátette-velem?
-Jó reggelt neked is. Hát, ha gondolod, felőlem mehetünk.
-Akkor indulhatunk.
Azzal a kis falu felé vették útjukat. Végigjárták az összes boltot, vásárolgattak is, sokat nevette együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése