3.fejezet/2.

[most egy rövid gondolatban lezajló monológ következik Teddytől, nem lesz nagyobb szerepe a fiúnak a történetben]

Teddy

Megilletődve állt a folyosón még mindig, pedig a lány lépései már jó ideje elhalkultak. Saját magában mindig is hősként tisztelte az apját, aki egy mindhalálig becsületes, tisztességes, a jó oldalon álló vérfarkas volt. Vérfarkas. Mindig is azt gondolta, hogy nem voltak alantas emberi szükségletei; például evés, ivás, nemi vágy. Titkon mindig is vérfarkas szeretett volna lenni, hisz nem ismerte a hátulütőit. Nem tudta, hogy ez mennyire fájdalmas dolog, hogy az emberek megvetik ezért. Ha bemutatkozott csak annyit mondtak az emberek, hogy "Tch. Vérfarkas kölyke." Pedig rajta nem látszottak a farkas-kór tünetei. Valósággal egy eszményképet romboltak le benne. Ő nem volt vérfarkas, nem örökölte a géneket. Akkor vajon a lány sem az? Az látszott rajta, hogy véla. Porcelánszín bőre enyhén ragyogott a félhomályban, aranyszőke haján megcsillantak a hold sugarai. Mélykék szemében élet látszott...Vajon a vérfarkasokat fel lehet ismerni külsőről? Vajon van valami jele? Másképp csillog a szemük vagy másképp néznek ki? Úgy tudta a keresztapjától [Harrytől], hogy édesapja egyszerű ember volt. Felesége egy metamorfmágus volt, akinek a génjeit ő is örökölte. Mást nem nagyon mondtak neki róla. "-Téged nem volt lehetősége megismerni, hiszen meghalt. Ha tudott is rólam, nem keresett. Rólam nem akart tudni, eltaszított magától. Ez egészen más. Mindig is vágytam rá, hogy legyen apám. Aztán édesanyám hallotta a csata után, hogy Remus is meghalt és többé nem beszélt róla. Mellesleg csodálom, hogy egyáltalán emlékezett rá, annyi más férfi után." Vajon tényleg nem akarta megismerni? Vagy csak nem volt rá lehetősége? Annyi más férfi után...ezt hogy érthette?

Trixi

Lement Roxmortsba, de csak 1-2 órára. Ne igazán volt kedve a sok kicsivel bajlódni, különben is a házi feladatait szándékozott elkészíteni. A napja már reggel jól kezdődött, ugyanis reggeliről kijövet az első ember, akit meglátott Chris volt. Ennek örült is, sietett volna utána, de csak volna. Ugyanis észrevette, hogy a fiú egy szőke ringyóval sétál a falu fele. Bassza meg. Sosem kedvelte a vélákat. Túlvilági szépségű ribancoknak tartotta őket, akik csak kavarni tudnak. És tessék, itt van. Már a második napon rástartolt az Ő kiszemeltjére. Ezt már csak nem nézheti el. Duzzogva ment le a pincébe, majd magához vette pénzes erszényét és elindult a falu fele. Félúton csatlakoztak hozzá a barátnői, de kiállhatatlan kedve miatt le is szakadoztak tőle. Így hát egyedül folytatta útját, egyenesen Madam Rosmerta kocsmájába. A pulthoz ment, majd a kért egy Lángnyelv-viszkit. Majd még egyet. És még egyet. Kissé már be volt csiccsentve a viszkitől, amikor nyílt a kocsmaajtó és Chris meg az a ribanc ment be.

- Baszódjon meg mindkettő!- gondolta és elhagyta az ivót. Visszafelé már érezte, hogy a fejébe száll az ital. Szédült, fájt a feje…majd egyszer csak elvesztette az eszméletét.

Fehér falak között ébredt és csak fojtott beszélgetést hallott. Hirtelen felült, de hamar megbánta, mert egyből hasogatni kezdett a feje. Az ágy nyikorgására abbamaradt a beszéd és a lány legnagyobb meglepetésére az általa annyira utált Luna szőke feje jelent meg a paraván mögött.
- Remélem jobban vagy már. Alkoholmérgezésed lehetett, ezért ájultál el. Madam Promfrey szerint hamar rendbe jössz, de a mai napot még itt kell töltened. Ja, és Christopher Light, tudod az új fiú, vele hoztunk fel a kastélyba. Azt mondta, hogy majd még benéz hozzád. Jobbulást és további szép napot!

- Várj egy percet! Csak szeretném megköszönni, amit értem tettetek. A többi mardekáros hagyott volna ott elpusztulni. Igazán szép „gesztus” volt tőletek. Ja, és én Bellatrix Denem vagyok. – azzal kezet nyújtott a lánynak-

- Szívesen, ez csak természetes volt részünkről. Legalább is az én részemről. Luna la Flamand-Lupinnak hívnak. –kezet rázott Bellatrixszal.

Eztán a nap folyamán még benézett hozzá Chris is, amitől eléggé meglepődött, de örült, hogy megismerhette a fiút. Még két napig tartották bent megfigyelésen, addig mindkét napon benézett hozzá Luna is és Chris is, valamint az osztálytársnői, akik a leckét hozták. Valami furcsa melegség járta át, először érezte úgy, hogy nem érdekből vannak barátai. Lunát is sokkal jobban megkedvelte a két nap alatt, igazán megismerték egymást. A hollóhátas fiúval is megismerkedtek közelebbről. Igazán szeretné megkapni a fiút, de szerinte a fiúnak csak barát inkább. Persze, minden csak szép sorban. Lunával nem tud mit kezdeni… kezdetben fontolgatta, hogy elteszi láb alól, de már megismerte, megkedvelte… már túlságosan is. Nem lesz ez így jó…