Chris
Amikor felébredt már javában délután volt, a nap lassan, de biztosan lenyugodni készült. Kipihentek érezte magát. Észrevette, hogy a szellem Luna ott ül az ablakban és mosolyog rá.
-Jó reggelt!-köszönt.- Aranyosan aludtál.-kicsit elpirult...amennyire ez egy szellem esetében lehetséges.-
-Szia! Köszönöm. -és teljesen elvörösödött és zavartan elnevette magát-
-Gondolkoztál azon, amit tegnap mondtam? A merengőt?
-Persze, gondolkoztam rajta. Tudod hogy kell használni? Mert akkor most este fel is mennék, ha szabad. Úgy is kialudtam magam.-mosolygott.-
-Rendben, megbeszélem M'cGalagonnyal.-azzal eltűnt a lány.-
Lezuhanyozott, felöltözött és megfésülködött. Majd lement a Nagyterembe és megvacsorázott. A lépcsőn felfele jövet találkozott a szellemlánnyal, aki mondta neki, hogy megbeszélte az igazgatónővel és mehet éjjelre. Elmondta, hogy hogy kell használni a merengőt és megosztotta vele a kőszörny jelszavát, ami a csokis muffin volt. Ezután egy fokkal boldogabban baktatott a szobája felé, ahol lelkileg felkészült, hogy melyik emlékét nézi meg először. Este kilenckor indult el az igazgatói iroda felé. A kőszörny a csokis muffin említésére félreugrott és ő felment a csigalépcsőn az igazgatóiba. Kopogott az ajtón, az igazgatónő kinyitotta. A merengő az asztalra volt készítve.
-Light, csak nyugodtan használja a merengőt, ameddig akarja. Amikor végzett kérem csendben távozzon.-hangzott M'c Galagony professzornő kemény hangja-
-Köszönöm igazgató asszony, megpróbálok igyekezni.
Az igazgatónő bement a szobájába és becsukta az ajtót maga mögött. Egyedül maradtam-gondolta Chris.-Illetve itt van egy-két portré de nem kell foglalkozni velük. Most csak Lunára koncentrálok. Az első emlék, amit megnéz majd, az első találkozásaik. Pálcáját a fejéhez tartotta és szép lassan egy vékony ezüstös emlékfonalat húzott elő. Belerakta a merengőbe, mire az kavarogni kezdett. Közel hajolt és engedte, hogy a merengő az emlékbe repítse.
*körülbelül 1 hónappal ezelőtt*
Épp a Griffendél klubhelyisége előtt várt Lunára. A lány fel is bukkant a folyosó végén, ő öleléssel és csókkal köszöntötte a lányt.
-Hova menjünk?
-Nem tudom...Szükség Szobája?-kérdezte a fiú.
-Nekem jó lesz.- a lány kissé elpirult- És mi a mai program?
-Majd meglátod.- felelte a fiú titokzatosan. Az út további részében nem is szólalt meg.
Amikor odaértek Badar Barnabás faliszőnyegéhez, a szemben levő csupasz fal előtt elsétált háromszor, miközben erősen koncentrált. Mikor végzett kinyitotta a szemét, és a falon megjelent egy ajtó.
-Csukd be a szemed.-szólt a fiú, és a lány engedelmeskedett. Kézen fogta a lányt és bevezette a szobába.
A szoba most egy étterem képét vette fel, viszont csak egy asztal volt, két székkel. Az asztalon két teríték volt, körbe mindenhol gyertyák. A mennyezet az égbolt hiteles képét adta vissza.
-Gondolj arra, amit enni szeretnél és a Szoba megadja neked.-suttogta elkápráztatva a fiú. Ő sem gondolta volna, hogy a Szoba képes ilyenre.
Miután megvacsoráztak eltűnt az asztal az ételekkel és a helyét egy felettébb kényelmesnek látszó kanapé vette át. Leültek rá nézni a csillagokat. Luna a fiú erős karjai közé bújt.
*!WARNING! Innentől kezdve fog majd emelkedni a korhatárkarika. Külön nem fogom jelezni. Továbbolvasni saját felelősségre. Senki megrontásáért nem vállalok felelősséget!~ [illetve 1 emberéért igen. ;)]*
Chris megmutatta Lunának az összes csillagképet, az éppen látszó bolygókat meg mindent. Luna az izgalomtól csillogó szemekkel nézett fel a fiú sötétbarna szemeibe.
-Köszönöm a szép estét. Nagyon jól éreztem magam.-szavait egy forró csókkal igazolta.-
-Igazán nincs mit...neked bármikor.-újabb csók következett. Ennek azonban a lány már nem akart véget vetni. Sőt. Egyre jobban szorította a fiút és egyre mélyebben csókolta. Úgy csókolta, mint még soha azelőtt. A fiú először kicsit megijedt a perzselő vágytól, ami rátört, de nem állította le a lányt. Sőt, ugyanolyan lelkesedéssel viszonozta a lány csókjait. Keze egyre lejjebb csúszott a lány derekán, mígnem elérte a szoknyáját is. Várta a lány reakcióját, de ő nem tiltakozott. Elkezdte vetkőztetni a lányt. Luna krétafehér bőrének illata és érintése teljesen megbabonázta a fiút. Szó szerint elvette az eszét a lány. Azon az éjjelen olyat tett...amit bánnia kellett volna, de nem bánta. Örült, hogy megtette. Hogy neki az igaz szerelme volt az első. A lány szemébe nézett, amibe égő vágyat, őszinte szerelmet...és egy kis félelmet látott. Óvatosan bánt a lánnyal, tudta, hogy neki is ez az első alkalom. Végigfuttatta kezét a lány puha bőrén, mire a lány megremegett. Gyengéden a nyakát kezdte csókolgatni, mire a lány halkan felsóhajtott. Óvatosan haladt felfele szájával, amíg elérte a lány ajkait és újabb forró csókba kezdtek. A lány nekinyomta csípőjét a derekának. A fiú gyorsan levette a talárját és a nadrágját is vele együtt. Újra megcsókolta a lányt, majd a szemébe nézve hatolt belé. A lány szemében látta a visszafojtott könnyeket.
-Nagyon fáj?- kérdezte a fiú a vágytól rekedtes hangon.
-M...már nem annyira.-válaszolta a lány elcsukló hangon.
Ekkor a fiú lassan kezdett mozogni a lányba, nem akart neki még nagyobb fájdalmat okozni. Látta Luna szemén, hogy már jobban van, így egyre gyorsabban kezdett mozogni benne, a lány az övéével együtt mozgatta a csípőjét és hamarosan együtt is érték el a csúcspontot.
*Korhatáros rész vége!*
Az emléknek itt szakadt vége. Chris ismét az igazgató irodában volt, a szőnyegen hasalt. Hallotta, hogy tizenkettőt üt az óra. Várt még néhány percet, nem akart egyből felállni. Az emlék hatása alatt állt, és hallotta a portrék (ál)horkolását. Nem akart egyből felkelni a szőnyegről, mert az emlék túlságosan mély hatással volt rá. [magyarul felállt a pöcök, aki nem értené. :'D] Csendeben teltek a percek. Aztán egy idő múlva elhatározta, hogy most már ideje lenne lefeküdni. Mint egy szellem felállt, nem emlékezett semmire. Csak arra, hogy egyik percben az igazgatóiban áll, a másikban már az ágyában fekszik. Megpróbált elaludni, de nem igazán sikerült neki. Furcsa álmok gyötörték azon az éjjelen.
Amikor felébredt már javában délután volt, a nap lassan, de biztosan lenyugodni készült. Kipihentek érezte magát. Észrevette, hogy a szellem Luna ott ül az ablakban és mosolyog rá.
-Jó reggelt!-köszönt.- Aranyosan aludtál.-kicsit elpirult...amennyire ez egy szellem esetében lehetséges.-
-Szia! Köszönöm. -és teljesen elvörösödött és zavartan elnevette magát-
-Gondolkoztál azon, amit tegnap mondtam? A merengőt?
-Persze, gondolkoztam rajta. Tudod hogy kell használni? Mert akkor most este fel is mennék, ha szabad. Úgy is kialudtam magam.-mosolygott.-
-Rendben, megbeszélem M'cGalagonnyal.-azzal eltűnt a lány.-
Lezuhanyozott, felöltözött és megfésülködött. Majd lement a Nagyterembe és megvacsorázott. A lépcsőn felfele jövet találkozott a szellemlánnyal, aki mondta neki, hogy megbeszélte az igazgatónővel és mehet éjjelre. Elmondta, hogy hogy kell használni a merengőt és megosztotta vele a kőszörny jelszavát, ami a csokis muffin volt. Ezután egy fokkal boldogabban baktatott a szobája felé, ahol lelkileg felkészült, hogy melyik emlékét nézi meg először. Este kilenckor indult el az igazgatói iroda felé. A kőszörny a csokis muffin említésére félreugrott és ő felment a csigalépcsőn az igazgatóiba. Kopogott az ajtón, az igazgatónő kinyitotta. A merengő az asztalra volt készítve.
-Light, csak nyugodtan használja a merengőt, ameddig akarja. Amikor végzett kérem csendben távozzon.-hangzott M'c Galagony professzornő kemény hangja-
-Köszönöm igazgató asszony, megpróbálok igyekezni.
Az igazgatónő bement a szobájába és becsukta az ajtót maga mögött. Egyedül maradtam-gondolta Chris.-Illetve itt van egy-két portré de nem kell foglalkozni velük. Most csak Lunára koncentrálok. Az első emlék, amit megnéz majd, az első találkozásaik. Pálcáját a fejéhez tartotta és szép lassan egy vékony ezüstös emlékfonalat húzott elő. Belerakta a merengőbe, mire az kavarogni kezdett. Közel hajolt és engedte, hogy a merengő az emlékbe repítse.
*körülbelül 1 hónappal ezelőtt*
Épp a Griffendél klubhelyisége előtt várt Lunára. A lány fel is bukkant a folyosó végén, ő öleléssel és csókkal köszöntötte a lányt.
-Hova menjünk?
-Nem tudom...Szükség Szobája?-kérdezte a fiú.
-Nekem jó lesz.- a lány kissé elpirult- És mi a mai program?
-Majd meglátod.- felelte a fiú titokzatosan. Az út további részében nem is szólalt meg.
Amikor odaértek Badar Barnabás faliszőnyegéhez, a szemben levő csupasz fal előtt elsétált háromszor, miközben erősen koncentrált. Mikor végzett kinyitotta a szemét, és a falon megjelent egy ajtó.
-Csukd be a szemed.-szólt a fiú, és a lány engedelmeskedett. Kézen fogta a lányt és bevezette a szobába.
A szoba most egy étterem képét vette fel, viszont csak egy asztal volt, két székkel. Az asztalon két teríték volt, körbe mindenhol gyertyák. A mennyezet az égbolt hiteles képét adta vissza.
-Gondolj arra, amit enni szeretnél és a Szoba megadja neked.-suttogta elkápráztatva a fiú. Ő sem gondolta volna, hogy a Szoba képes ilyenre.
Miután megvacsoráztak eltűnt az asztal az ételekkel és a helyét egy felettébb kényelmesnek látszó kanapé vette át. Leültek rá nézni a csillagokat. Luna a fiú erős karjai közé bújt.
*!WARNING! Innentől kezdve fog majd emelkedni a korhatárkarika. Külön nem fogom jelezni. Továbbolvasni saját felelősségre. Senki megrontásáért nem vállalok felelősséget!~ [illetve 1 emberéért igen. ;)]*
Chris megmutatta Lunának az összes csillagképet, az éppen látszó bolygókat meg mindent. Luna az izgalomtól csillogó szemekkel nézett fel a fiú sötétbarna szemeibe.
-Köszönöm a szép estét. Nagyon jól éreztem magam.-szavait egy forró csókkal igazolta.-
-Igazán nincs mit...neked bármikor.-újabb csók következett. Ennek azonban a lány már nem akart véget vetni. Sőt. Egyre jobban szorította a fiút és egyre mélyebben csókolta. Úgy csókolta, mint még soha azelőtt. A fiú először kicsit megijedt a perzselő vágytól, ami rátört, de nem állította le a lányt. Sőt, ugyanolyan lelkesedéssel viszonozta a lány csókjait. Keze egyre lejjebb csúszott a lány derekán, mígnem elérte a szoknyáját is. Várta a lány reakcióját, de ő nem tiltakozott. Elkezdte vetkőztetni a lányt. Luna krétafehér bőrének illata és érintése teljesen megbabonázta a fiút. Szó szerint elvette az eszét a lány. Azon az éjjelen olyat tett...amit bánnia kellett volna, de nem bánta. Örült, hogy megtette. Hogy neki az igaz szerelme volt az első. A lány szemébe nézett, amibe égő vágyat, őszinte szerelmet...és egy kis félelmet látott. Óvatosan bánt a lánnyal, tudta, hogy neki is ez az első alkalom. Végigfuttatta kezét a lány puha bőrén, mire a lány megremegett. Gyengéden a nyakát kezdte csókolgatni, mire a lány halkan felsóhajtott. Óvatosan haladt felfele szájával, amíg elérte a lány ajkait és újabb forró csókba kezdtek. A lány nekinyomta csípőjét a derekának. A fiú gyorsan levette a talárját és a nadrágját is vele együtt. Újra megcsókolta a lányt, majd a szemébe nézve hatolt belé. A lány szemében látta a visszafojtott könnyeket.
-Nagyon fáj?- kérdezte a fiú a vágytól rekedtes hangon.
-M...már nem annyira.-válaszolta a lány elcsukló hangon.
Ekkor a fiú lassan kezdett mozogni a lányba, nem akart neki még nagyobb fájdalmat okozni. Látta Luna szemén, hogy már jobban van, így egyre gyorsabban kezdett mozogni benne, a lány az övéével együtt mozgatta a csípőjét és hamarosan együtt is érték el a csúcspontot.
*Korhatáros rész vége!*
Az emléknek itt szakadt vége. Chris ismét az igazgató irodában volt, a szőnyegen hasalt. Hallotta, hogy tizenkettőt üt az óra. Várt még néhány percet, nem akart egyből felállni. Az emlék hatása alatt állt, és hallotta a portrék (ál)horkolását. Nem akart egyből felkelni a szőnyegről, mert az emlék túlságosan mély hatással volt rá. [magyarul felállt a pöcök, aki nem értené. :'D] Csendeben teltek a percek. Aztán egy idő múlva elhatározta, hogy most már ideje lenne lefeküdni. Mint egy szellem felállt, nem emlékezett semmire. Csak arra, hogy egyik percben az igazgatóiban áll, a másikban már az ágyában fekszik. Megpróbált elaludni, de nem igazán sikerült neki. Furcsa álmok gyötörték azon az éjjelen.