Hosszú idő után újra.

Ébren és életben. Vagy valami olyasmi. Bocsi, ha 1-2 részlet, amit korábban már leírtam esetleg máshogy van, nem fogom visszaolvasni az egészet. Ja és visszatértem. A blogom, ami a saját kis életemről szólt. Hát nem lett törölve, csak erősen meg lett nyirbálva a láthatósági kör. Hogy miért? Magánügy.~ Akkor kezdjünk bele.

Chris.

Reggel kissé kómásan ébredt, szinte azt se tudta hol van. Az álma miatt szinte csak 1-2 órát aludt. Az égen vastag, sötét felhőtakaró húzódott végig, látszott, hogy vihar készül. Nagyszerű, gondolta magában. Állapotához képest villámgyorsan felöltözött. Mivel szombati nap volt lazábban öltözött fel, egy fekete Nike póló vett magára, fekete nadrággal és acélbetétes bakanccsal. Mire végigfűzte a 16 sort megbánta, hogy azt a lábbelit választotta, de eléggé hülyén nézett volna ki, ha a másikat nem veszi fel, kifűzni meg nem volt kedve, így a másik lábára is felszenvedte. Lement a Nagyterem-be reggelizni, és elkezdett arra gondolni, hogy rettenetes hiányérzete van. Ekkor még nem tudta, hogy miért, de egész pontosan a reggeli végén leesett neki. Kissé zavartan ment vissza a Hollóhát klubhelyiségébe, szinte csak a lába vitte arra, agyban teljesen máshol járt. Ugyanis Luna szelleme eltűnt. Nem találkozott vele, pedig reggel ott kellett volna lennie a szobájában. De nem volt. És nem is akart előjönni. Zavartan a hajába túrt, és egyből a legrosszabb lehetőség jutott az eszébe. Mi van továbbjutott? Ettől egyből erőt vett rajta a depresszió. Felment a hálóköréletébe és előkotorta a zenelejátszóját. Elméletileg semmilyen elektronikai eszköz nem működhetett a kastélyban, de a régi mp3-lejátszó ez alól valamiért kivétel volt, és működött. Rettenetes régen hallott ritmusok csendültek fel a fülében, amelyektől egy kissé lenyugodott. Viszont ez a nyugodtság egyáltalán nem tartott sokáig. Hamarosan újra eszébe jutottak a sötét gondolatai. Felállt, kiment a klubhelyiségéből egyenesen az udvarra. A terve, mi szerint jó alaposan kiszellőzteti a fejét, nem jött be, ugyanis rövid idő elteltével kövér esőcseppek  kezdtek hullani az égből és néhány másodperc múlva egy villám keresztezte a szürke felhőket. Nagy csattanással vágott be valahova a közelbe, de ez őt ekkor nem tudta érdekelni. Kint sétált az esőben. Ő, a sötét gondolatai és a vihar. Csak ezek voltak az udvaron. Nem tudta, mennyi időt töltött az esőben sétálva, perceket vagy órákat. Csak azt tudta, hogy az eső teljesen átáztatta mindenét. Barna haja nedvesen lógott a szemébe, de lusta volt kisöpörni onnan. Pólója vizesen tapadt a testéhez, és minden egyes percben megremegett, amikor egy hideg vízcsepp végigfutott a hátán. Egyedül a bakancsa nem ázott be. (:D) Egyszer csak feltámadt a szél, és már hideg permetkén spriccelte az arcába a jéghideggé váló esőcseppeket. Egyre több villám cikázott végig az égen, ahogy az ő fejében is cikáztak a gondolatok. Jók és rosszak egyaránt. Időérzékét teljesen elveszítette, csak a delet jelző harangszó mozdította ki gondolataiból. Most már ideje volt bemenni.
Ahogy belökte maga előtt a nagy tölgyfaajtót, hirtelen megcsapta a kastélyból jövő meleg és rádöbbent, hogy fázik. Egy pálcaintéssel megszárította magát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felrohant a lépcsőn és meg sem állt a könyvtárig. Alig volt egy-két ember ott. Hátravonult a leghátsó könyvespolcsorokig, amit már alig világított meg a lámpa fénye. Élete szerelme úgyis elhagyta, mi értelme így az életének? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vezérelték. Előrántotta a pálcáját és odavarázsolt egy kést. Egyszerűbb lett volna elintéznie egy Sectumsempra-val, de úgy gondolta, az úgy túl egyszerű. Önkezével fog véget vetni most már értelmetlen életének. Ha Luna tényleg továbblépett, csak a túlvilágon fogja újra látni, és ő még az életét is feláldozná, hogy a lánnyal lehessen. Erőtlenül végighúzta a kést az alkarján, de csak egy vékony piros csík maradt a helyén. Majd még háromszor megismételte a mozdulatot, egyre erősebben, eltökéltebben, határozottabban és persze mélyebben. A sebből előbuggyant karmazsinvörös vére, és végigfogyott a tenyerén, az ujjain majd a földre csepegett. A padlón egyre nagyobb lett a vértócsa, és a fiú először térdre esett. Forgott vele a világ és érezte, hogy az élet egyre jobban elhagyja. Magától a hátára feküdt, a plafont bámulta, kezeit a szeme elé tartotta. Haja helyenként véres lett, és pólóját is átitatta már a sok vér. Egyre jobban szédült, lassanként már remegett is. Lecsukta sötétbarna szemeit, csak a lány arcát látta maga előtt. Csendben várta a saját halálát. Nem sziszegett, nem jajgatott, senkinek nem beszélt a problémájáról. Csak csendben, csaj halkan, hogy senki meg ne hallja. Úgy gondolta, hogy itt a vég. Tiszta szívtől ezt akarta, nem akart már élni. Értelmét vesztette. Hiányzik...-mondta suttogva és sóhajtott egyet- Hiányzik a másik felem.-fejezte be a mondatot magának és egy kósza könnycsepp gurult végig az arcán. Újabb csalódás miatt jött eddig? Ennek véget kell vetnie...
Egyszer csak lábdobogást hallott, majd könyvek puffanása törte meg békés csöndjét. Mégis ki a .... jár erre ilyenkor? Kinyitotta a szemét és egy hosszú barna hajtömeggel találta szembe magát. Gondolatban átkozta magát, hogy egy ilyen "gyakran látogatott" helyet választott, de már nem tehetett semmit.
-Mi a francot csinálsz? Megvesztél?-kiált rá a lány.
[Folytatása következik.]

Helyzetjelentés.~

Nem ígérgetek. Kedvhiány. Ihlethiány. Depi.
Új fejezet meg majd valamikor.~
Puszi: Vikii

Helyzetjelentés.~

Új fejezet várható...a közeljövőbe. Próbálom leszűkíteni az időintervallumot. Kb. 1,5-2 hét múlva. ^^"
Spoiler: új szereplő a láthatáron. De hogy ki fia/lánya, azt még nem tudhatjátok. (Én tudom. :P)
Szóval jó várakozást. ^^
Vikii.

7. fejezet: Merengő

[És jönnek a fincsi részek. Majd teszek jelölést, oda ahol bejönnek a 18-as karikás játékok.]

Chris

Amikor felébredt már javában délután volt, a nap lassan, de biztosan lenyugodni készült. Kipihentek érezte magát. Észrevette, hogy a szellem Luna ott ül az ablakban és mosolyog rá.
-Jó reggelt!-köszönt.- Aranyosan aludtál.-kicsit elpirult...amennyire ez egy szellem esetében lehetséges.-
-Szia! Köszönöm. -és teljesen elvörösödött és zavartan elnevette magát-
-Gondolkoztál azon, amit tegnap mondtam? A merengőt?
-Persze, gondolkoztam rajta. Tudod hogy kell használni? Mert akkor most este fel is mennék, ha szabad. Úgy is kialudtam magam.-mosolygott.-
-Rendben, megbeszélem M'cGalagonnyal.-azzal eltűnt a lány.-
Lezuhanyozott, felöltözött és megfésülködött. Majd lement a Nagyterembe és megvacsorázott. A lépcsőn felfele jövet találkozott a szellemlánnyal, aki mondta neki, hogy megbeszélte az igazgatónővel és mehet éjjelre. Elmondta, hogy hogy kell használni a merengőt és megosztotta vele a kőszörny jelszavát, ami a csokis muffin volt. Ezután egy fokkal boldogabban baktatott a szobája felé, ahol lelkileg felkészült, hogy melyik emlékét nézi meg először. Este kilenckor indult el az igazgatói iroda felé. A kőszörny a csokis muffin említésére félreugrott és ő felment a csigalépcsőn az igazgatóiba. Kopogott az ajtón, az igazgatónő kinyitotta. A merengő az asztalra volt készítve.
-Light, csak nyugodtan használja a merengőt, ameddig akarja. Amikor végzett kérem csendben távozzon.-hangzott M'c Galagony professzornő kemény hangja-
-Köszönöm igazgató asszony, megpróbálok igyekezni.
Az igazgatónő bement a szobájába és becsukta az ajtót maga mögött. Egyedül maradtam-gondolta Chris.-Illetve itt van egy-két portré de nem kell foglalkozni velük. Most csak Lunára koncentrálok. Az első emlék, amit megnéz majd, az első találkozásaik. Pálcáját a fejéhez tartotta és szép lassan egy vékony ezüstös emlékfonalat húzott elő. Belerakta a merengőbe, mire az kavarogni kezdett. Közel hajolt és engedte, hogy a merengő az emlékbe repítse.
*körülbelül 1 hónappal ezelőtt*
Épp a Griffendél klubhelyisége előtt várt Lunára. A lány fel is bukkant a folyosó végén, ő öleléssel és csókkal köszöntötte a lányt.
-Hova menjünk?
-Nem tudom...Szükség Szobája?-kérdezte a fiú.
-Nekem jó lesz.- a lány kissé elpirult- És mi a mai program?
-Majd meglátod.- felelte a fiú titokzatosan. Az út további részében nem is szólalt meg.
Amikor odaértek Badar Barnabás faliszőnyegéhez, a szemben levő csupasz fal előtt elsétált háromszor, miközben erősen koncentrált. Mikor végzett kinyitotta a szemét, és a falon megjelent egy ajtó.
-Csukd be a szemed.-szólt a fiú, és a lány engedelmeskedett. Kézen fogta a lányt és bevezette a szobába.
A szoba most egy étterem képét vette fel, viszont csak egy asztal volt, két székkel. Az asztalon két teríték volt, körbe mindenhol gyertyák. A mennyezet az égbolt hiteles képét adta vissza.
-Gondolj arra, amit enni szeretnél és a Szoba megadja neked.-suttogta elkápráztatva a fiú. Ő sem gondolta volna, hogy a Szoba képes ilyenre.
Miután megvacsoráztak eltűnt az asztal az ételekkel és a helyét egy felettébb kényelmesnek látszó kanapé vette át. Leültek rá nézni a csillagokat. Luna a fiú erős karjai közé bújt.
*!WARNING! Innentől kezdve fog majd emelkedni a korhatárkarika. Külön nem fogom jelezni. Továbbolvasni saját felelősségre. Senki megrontásáért nem vállalok felelősséget!~ [illetve 1 emberéért igen. ;)]*
Chris megmutatta Lunának az összes csillagképet, az éppen látszó bolygókat meg mindent. Luna az izgalomtól  csillogó szemekkel nézett fel a fiú sötétbarna szemeibe.
-Köszönöm a szép estét. Nagyon jól éreztem magam.-szavait egy forró csókkal igazolta.-
-Igazán nincs mit...neked bármikor.-újabb csók következett. Ennek azonban a lány már nem akart véget vetni. Sőt. Egyre jobban szorította a fiút és egyre mélyebben csókolta. Úgy csókolta, mint még soha azelőtt. A fiú először kicsit megijedt a perzselő vágytól, ami rátört, de nem állította le a lányt. Sőt, ugyanolyan lelkesedéssel viszonozta a lány csókjait. Keze egyre lejjebb csúszott a lány derekán, mígnem elérte a szoknyáját is. Várta a lány reakcióját, de ő nem tiltakozott. Elkezdte vetkőztetni a lányt. Luna krétafehér bőrének illata és érintése teljesen megbabonázta a fiút. Szó szerint elvette az eszét a lány. Azon az éjjelen olyat tett...amit bánnia kellett volna, de nem bánta. Örült, hogy megtette. Hogy neki az igaz szerelme volt az első. A lány szemébe nézett, amibe égő vágyat, őszinte szerelmet...és egy kis félelmet látott. Óvatosan bánt a lánnyal, tudta, hogy neki is ez az első alkalom. Végigfuttatta kezét a lány puha bőrén, mire a lány megremegett. Gyengéden a nyakát kezdte csókolgatni, mire a lány halkan felsóhajtott. Óvatosan haladt felfele szájával, amíg elérte a lány ajkait és újabb forró csókba kezdtek. A lány nekinyomta csípőjét a derekának. A fiú gyorsan levette a talárját és a nadrágját is vele együtt. Újra megcsókolta a lányt, majd a szemébe nézve hatolt belé. A lány szemében látta a visszafojtott könnyeket.
-Nagyon fáj?- kérdezte a fiú a vágytól rekedtes hangon.
-M...már nem annyira.-válaszolta a lány elcsukló hangon.
Ekkor a fiú lassan kezdett mozogni a lányba, nem akart neki még nagyobb fájdalmat okozni. Látta Luna szemén, hogy már jobban van, így egyre gyorsabban kezdett mozogni benne, a lány az övéével együtt mozgatta a csípőjét és hamarosan együtt is érték el a csúcspontot.
*Korhatáros rész vége!*
Az emléknek itt szakadt vége. Chris ismét az igazgató irodában volt, a szőnyegen hasalt. Hallotta, hogy tizenkettőt üt az óra. Várt még néhány percet, nem akart egyből felállni. Az emlék hatása alatt állt, és hallotta a portrék (ál)horkolását. Nem akart egyből felkelni a szőnyegről, mert az emlék túlságosan mély hatással volt rá. [magyarul felállt a pöcök, aki nem értené. :'D] Csendeben teltek a percek. Aztán egy idő múlva elhatározta, hogy most már ideje lenne lefeküdni. Mint egy szellem felállt, nem emlékezett semmire. Csak arra, hogy egyik percben az igazgatóiban áll, a másikban már az ágyában fekszik. Megpróbált elaludni, de nem igazán sikerült  neki. Furcsa álmok gyötörték azon az éjjelen.

helyzetjelentés.~

Kedves olvasó/k!
Új fejezet érkezik egész pontosan HOLNAP! Bocsánat, hogy ennyit kellett rá várni. Mostantól próbálok elég időt szakítani az írásra. ^^''
Köszönöm az eddigi türelmet.
Üdvözlettel: Vikii

helyzetjelentés

Kedves olvasó/k!
Tudom, az elmúlt időbe ígértem, hogy lesz új fejezet meg stb. Azt kell mondanom, hogy a következő készülget, majd valamikor kész lesz és felteszem. Eddig magánéleti problémák (éljen a depi. ^^) miatt nem írtam, most meg a 3 év végi vizsgámra tanulok. Lehetséges, hogy majd csak nyári szünetbe teszem fel a következőt.
Addig is, köszönöm a türelmet.
Üdvözlettel: Vikii

6. fejezet.~ Valami új

[Tudom kicsit ritkán írok, de ezért cserébe ma 2 fejezetet is kaptok. Jönnek a fincsi részek. >/////< Most érettségi szünetem lesz, lehet még írok szerdán, de hétfő-kedd Krisztié vagyok, bocsi. >< ja és ott folytatódik ahol abbamaradt, most nem ugrok. :D]

Chris

Aznap éjjel alig tudott elaludni. Folyamatosan halott barátnőjét látta a szeme előtt. Éjjeliszekrényére kirakta a kését, most nagyon labilis volt az érzelmi világa. Egyik percben végzett volna magával, a másikban már élni akart és megbosszulni. Egyszer csak felderengett benne egy régi álom emléke, amibe látta már így a lányt. Sose hitte volna, hogy az bekövetkezik vele. Nem akart azzal az álmával foglalkozni, mégis újra meg újra betolultak elméjébe a képek. És aztán rájött. Az ismerős nevetés a háttérben, a gúnykacaj...már biztos volt benne, hogy Trixi. Hisz ki más is tehette volna. Nem tudott volna semmit sem tenni a lánnyal, még ha akart volna sem. Mint barátot szerette és ez pont elég volt. Aztán lassan elaludt. A nap első sugarai ébresztették fel és egy hideg érintés. Lassan kinyitotta a szemét, felnézett az ablakra. Éppen látta az ég alján előbukkanni a napot, olyan 5 óra lehetett. Kicsit csípős idő volt, de nem fázott, hisz este a vizes-véres ruhájában feküdt el az ágyon, és abba is aludt el. Nem értette mi lehetett a hideg érintés. Körbenézett a szobában, de nem vett észre semmi szokatlant. Aztán hirtelen elkezdett felé lebegni egy áttetsző alak. Először kissé megijedt, de felismerte a szellem ismerős alakját és elmosolyodott. Luna volt az.
-Szia! - köszöntötte.-
-Szia! -köszönt vissza a másik is.-Látod, visszajöhettem. Nem végezhettem be a dolgom emberként, de szellemalakban itt lehetek melletted és végigkísérhetlek az utadon.
-Jaj, annyira örülök neked, hogy itt vagy, hogy nem hagytál el. Annyira nehéz volt nélküled.-megpróbálta átölelni a szellemlány karcsú alakját, de ez nem teljesen sikerült neki.-
-Chris. Nem minden lesz úgy, mint régen...vagyis tegnap. Ne felejtsd el: én itt leszek veled, de a kastélyt nem hagyhatom el. Meghaltam. Nem élek. Ez csak a lelkem lenyomata, érted? Nem lehetünk úgy együtt. Csak itt vagyok melletted, segítek ha baj van.-egy könnycsepp kicsordult a szeméből, majd láthatatlanul a padlóra cseppent. Ekkor a lány körbenézett a szobában. Még sosem volt a fiú hálóban. Most alaposan szemügyre vette. És a kést is meglátta a fiú éjjeliszekrényén.- Chris...ugye...ugye nem vagdostad magad?-kérdezte zokogva-
-Nem, dehogy is. Csak gondolkoztam rajta. De aztán elvetettem az ötletet. Tudod nagyon nehéz...
-Figyelj. Ha túl sok a gondolat a fejedben, beszélj az igazgatónővel. Van a szobájában egy régi merengő. Néha jó lehet elmerülni benne...
-Rendben, majd felkeresem.-mosolygott rá a fiú.-
-Viszont most megyek. Hagylak pihenni. Vigyázz magadra, Chris. És ne csinálj semmi ostobaságot.-nézett rá szomorkásan a lány és eltűnt.
Egyedül maradt a gondolataival. Majd felmegy az igazgatóiba...majd ha lesz egy kis lelki ereje. Majd, idővel. Azzal erőt vett rajta a fáradtság és újból elaludt, ezúttal viszont sikerült kipihennie magát.